Susan Boyle

Susan Boyle története

2009. január 21-e nem egy olyan nap, melyet Susan szívesen kitörölne emlékezetéből. "Sosem fogom elfelejteni" - tisztázza az énekesnő összetéveszthetetlen skót akcentusával. Ez volt az a nap, amikor a félénk és őszinte 48 éves asszony belépett a Scottish Exhibition and Conference Centre-be Glasgowban a Britain’s Got Talent című tehetségkutató verseny válogatójára. Vagy másképpen, ez volt az a nap, melyen élete 180 fokos fordulatot vett. A 3 szigorú zsűri előtt, akik épp azon tanakodtak, vajon melyik brit résztvevőnek van valóban tehetsége, Susan Boyle hangjának megszólalása nemcsak az énekesnő, de az ítészek számára is megdöbbentő fordulatot hozott.

Az ő sajátos stílusával és megjelenésével 3,5 percnyi adásidőben létrehozott egy egészen új fajta ismertséget. Igazán tiszta és őszinte hírességgé vált, megdöntve a tehetségkutató versenyek minden szabályát, és fittyet hányva a popzene minden marketingeszközére. Ő lett az átlagemberek revansának szimbóluma. Susan így nyilatkozik saját 2009-es évéről: "Én csak annyit tettem, hogy jelentkeztem egy tehetségkutató versenyre. Eléggé szerencsés voltam, hogy megnyerjem. Hát, dióhéjban ennyi." De ennél valami sokkal mélyebb gyűrűzött be a köztudatba. Ha a 21. század jelszavai eddig a "valóság" és a "híresség" voltak, Susan Boyle akaratán kívül is megmutatta, hol találkozik ez a két szó. A britek egyik ritka nagy, felejthetetlen tehetségéről van szó.

Az első Britain’s Got Talent válogató után, melyben teljesen megdöbbentette a zsűrit, a közönség és mindenki, aki rendelkezett YouTube hozzáféréssel, azonnal látni és hallani akarta az "I Dreamed A Dream" - et a Nyomorultak című musicalből, és villámgyorsan megindultak a találgatások, az érdeklődés, a kérdezősködés és a kételkedés Susan Boyle körül. 300 millióan nézték meg YouTube-on a videóját, és ez a szám azóta is csak növekszik. Ő került fel minden újság címlapjára és minden internetes portál kiemelt helyére. Az új, önkéntelen jelölt megjelenése a 21. század "sztárcsináló" gépezetébe számítógépek megállását, print kiadványok tömeges megjelenését okozta, és egyben új jelöltje lett a csillogó Hollywood jómódú, híres A-listájának.

Egyetlen rövid pillanatra beigazolódni látszott egy régi mondás: "sose ítélj meg egy könyvet a borítója alapján!" - vírusként terjedt a hír világszerte, olyan volt, mintha a világ az első ki nem mondott bocsánatkérést közvetítette volna vagy ideiglenesen megfeledkeztünk volna különös előítéleteinkről. Vagy lehet, hogy Susan Boyle csak egy tiszavirág életű ideál, mely a mikroszkóp alatt egyetlen pillanatra tűnik fel. Mindegy, melyik feltételezésnek adunk is igazat, eljött Susan Boyle ideje, hogy bizonyítsa, ebben az elképesztő nőben jóval több van, mint egyetlen pillanatnyi figyelemfelkeltés. Pontosan ugyanúgy fogja ezt megmutatni, ahogy gondolataink első helyét is jó időre elfoglalta. Az erő és a törékenység, a szépség és a magány kombinációja énekhangjának megragadó tulajdonságai.

Sok tekintetben Susan története csak egy a sok közül, amikor egy korábban kórusban éneklő hölgy hirtelen fel-, majd eltűnik. Szülővárosában, Blackburnben az iskolai évek alatt énekelt különböző templomokban és kórusegyletekben. Saját bevallása szerint tanulási nehézségei voltak, és csak úgy érezte magát biztonságban, ha elbújhatott az éneklő tömegben. Így bizonyos tekintetben az ő története egyedülálló, hiszen képes volt kilépni a hangok tengeréből, a kórusból és teljesen egyedül színpadra állni, vállalva saját képességeit. Susan Boyle számára, aki sosem mesél túl sokat magáról, ez egy igazi hőstett volt, melyre korábban még sosem volt példa.

Az a sebesség, mellyel a média felkapta őt, egészen hihetetlen, de természetesen Susan számára volt a legmegdöbbentőbb. "Minden azzal kezdődött , hogy a Daily Record (egy skót újság) kopogtatott az ajtómon, és azzal végződött, hogy az utcámban mindenféle nemzetiségű tv-csatornák képviselői táboroztak arra várva, hogy interjút kapjanak. Kilestem a függöny mögül és azt kérdeztem magamtól, vajon mi folyik itt…aztán a telefon kezdett csörögni. Mivel a telefonkönyvben még nyilvános volt a számom, bárki hozzáférhetett, és a telefon szó szerint 24 órán át csörgött, és ez az állapot állandósult. Rengetegen hívtak, nagyrészüket nem is értettem az akcentusuk miatt, a világ minden tájáról kerestek, rengetegen közülük amerikaiak. Hogy őszinte legyek, abszolút hihetetlen volt."
Persze Susan meglepődött rajta, de egy ilyen hölgy besétál fura frizurával, kócos szemöldökkel abban az öltözetben, még jó, hogy észreveszik az emberek!

Amilyen gyorsan terjednek a hírek napjaink sztárvilágában, szeptemberben, mindössze 4 hónappal azután, hogy Susan debütált a TV-ben, lehetőséget kapott egy újabb élő előadásra. A The Rolling Stones "Wild Horses" című dalát énekelte a tehetségkutató amerikai változatában, az America’s Got Talentben egy újrahangszerelt változatban, mely jobban engedte érvényesülni egyedülálló hangját. Az előadást spontán ováció követte, a nézők felállva tapsoltak Susannek. Különleges megjelenésén kívül van valami Susan Boyle-ban, ami tökéletesen passzol korunk divatjához. Abban a korban, amikor Dame Vera Lynn és Barbra Streisand foglalja el a toplisták elejét, van valami megmagyarázhatatlanul modern abban, hogy világszerte minden idők legtöbb előrendelése érkezett Susan lemezére. Itt az ideje szembenézni a zenével.

Susan albuma ezen a nyáron készült el. Júliusban vonult először stúdióba, hogy megnézze, milyen hangja van a szalagon. A hangok nemcsak őt, hanem a veterán producert, Steve Macet is lenyűgözték. Londonba visszatérve két hónap alatt elkészítette albumát, melyekre olyan dalokat igyekezett összeválogatni, amelyek megindították őt, és amelyeken keresztül kifejezhette érzéseit. "Fontos volt számomra, hogy átéljek mindent, amiről énekelek" - meséli Susan, vágva a közepébe annak a gondolatnak, hogy a zene képes kirángatni mindenkit a hétköznapok világából.

Egy lehengerlő keverék a szent ("a hitem a gerincem" - mondja Susan) és világi dolgoknak, és nincs benne egyetlen olyan pillanat sem, amely ne mozogna. Az általa annyira élvezett évre alapozott, dokumentálva az eltelt időt. Ez egy átdolgozásokból és eredeti anyagokból álló gyűjtemény, mely annak a nőnek az életébe enged betekintést, amelyre a legtöbben kíváncsiak, nem is beszélve az azonnal felismerhető karakterét, mely egyedülálló a TV-s tehetségkutatók történelmében.
Amikor őt bántja valami, minket is bánt valami. Madonna "You’ll See" című számának lelkes előadása válasz azoknak a gyerekeknek, akik bántották Susant gyermekkorában a játszótéren. A "Who I Was Born To Be" átdolgozása lenyűgöző önvédelmi eszköz a kiközösítés ellen. Amikor ő álmodik, mi is álmodunk. Susan Boyle neve mára egyet jelent az "álom" szóval, melyet az általa tökéletesen kiválasztott dalok is alátámasztanak. Az "I Dreamed a Dream" talán senkit sem ért meglepetésként, mégis valahányszor meghalljuk, egyre nagyobb hatással van ránk. A "Daydream Believer" country ballada verziója még jobban megerősít bennünket abban, hogy Susan neve és az "álom" szó egymás szinonimái.

Hát ez Susan története. Ő nem félt arról álmodni, hogy az élet jóval többet tartogat számára. Megtalálta a kiutat. A zene lehetőséget ad elmenekülni egy helyre, ahol megvalósíthatod álmaidat, ahol mindent a fantáziádra bízhatsz, és ahol minden mesés. Igen, ez Susan Boyle története. Ezért kapcsolódik ez szorosan minden szerény emberhez a világon. Dióhéjban? Ha ő mer álmodni, Te is merj álmodni.